Kábé megvannak

Nagyjából sikerült összeszedni, hogy mink van. Bár Csinszka (részben joggal) már unja ezt a vívódást (kicsit én is), de azért csak fontos megérteni, hogy mire fel vakaródzik ennyit a zenekar. És főleg, hogy min. Máig kapunk leveleket, hogy miért nem lépünk fel, erre egyszerű a válasz: mert elég volt. Részben magukból a fellépésekből, részben pedig abból a műsorból, amit játszottunk. És nem volt rossz, csak elég volt: például madártejből is létezik akkora mennyiség, amit az ember már nem akar megenni, holott a madártej az jó.

Olyankor folytatjuk hurkával.

A motivációkeresés meg azért érdekes, mert az ún. mondanivaló (ami ugyan egyáltalán nem divatos, de ilyen maradi népök vagyunk), szóval a mondanivaló valahogy formát akar ölteni.

Lehet azt tenni, hogy blogot írunk, hogy plééédául szerintünk a világot szétcincálja a pénz, mert a pénz tisztán mennyiségi dolog, mi meg olyan világot szeretnénk, ahol a minőség a fő szempont (például a madártejnek is a minősége a fontosabb). És minden olyat, amit dalokba írnánk, azokat megírhatnánk könyvben, elmondhatnánk felállós komédiában, vagy bármilyen olyan más módon, amihez úgy véljük, hogy egy kicsit értünk. Ezt kellett végiggondolni: hogy mi a mondandó, és hogy az milyen formákat ölthet. Azért kellett végiggondolni, mert ahhoz, hogy a gondolat működhessen valahogy, azért mégiscsak tudni kell használni a megjelenítéséhez kieszelt eszközt.

A zenekarosdi, mint eszköz, zavaros, lejáratott és nehézkes. Ha hobbiként csinálod, nem jut el sokakhoz. Csak úgy falja az időt. Befektetésigényes és sokszor ráfizetéses. Maga a forma eltereli a figyelmet a tartalomról. Vonz olyan embereket is, akiket csak a forma érdekel, és a tartalmat észre sem veszik -- általában ők a leghangosabbak. :)

Ezek vannak tehát a mérleg egyik serpenyőjében (és mindig is ott voltak). Ennek az ellensúlyait kell valahogy megtalálni, ha az ember zenekarosdit akar játszani. Sokaknak van például küldetéstudatuk, ami sokféle lehet, a fényesen ragyogó glóriától a bűzös, önmagát zabáló-kiszaró féregig: bármilyen is legyen, a küldetéstudat súllyal esik a latba. (Hogy nekünk milyen és mennyi van, arról most nem számolnék be.)

Súlytalanok viszont: önimádat, megfelelni vágyás, sikeréhség, baszdüh és társaik. A halálfélelem ugyan súlyos, de felborítja a mérleget.

De azért kábé megvannak az egyensúlyhoz szükséges darabkák innen-onnan.

(Folyt. köv.)