2009. április 14., kedd

Kábé megvannak

Nagyjából sikerült összeszedni, hogy mink van. Bár Csinszka (részben joggal) már unja ezt a vívódást (kicsit én is), de azért csak fontos megérteni, hogy mire fel vakaródzik ennyit a zenekar. És főleg, hogy min. Máig kapunk leveleket, hogy miért nem lépünk fel, erre egyszerű a válasz: mert elég volt. Részben magukból a fellépésekből, részben pedig abból a műsorból, amit játszottunk. És nem volt rossz, csak elég volt: például madártejből is létezik akkora mennyiség, amit az ember már nem akar megenni, holott a madártej az jó.

Olyankor folytatjuk hurkával.

A motivációkeresés meg azért érdekes, mert az ún. mondanivaló (ami ugyan egyáltalán nem divatos, de ilyen maradi népök vagyunk), szóval a mondanivaló valahogy formát akar ölteni.

Lehet azt tenni, hogy blogot írunk, hogy plééédául szerintünk a világot szétcincálja a pénz, mert a pénz tisztán mennyiségi dolog, mi meg olyan világot szeretnénk, ahol a minőség a fő szempont (például a madártejnek is a minősége a fontosabb). És minden olyat, amit dalokba írnánk, azokat megírhatnánk könyvben, elmondhatnánk felállós komédiában, vagy bármilyen olyan más módon, amihez úgy véljük, hogy egy kicsit értünk. Ezt kellett végiggondolni: hogy mi a mondandó, és hogy az milyen formákat ölthet. Azért kellett végiggondolni, mert ahhoz, hogy a gondolat működhessen valahogy, azért mégiscsak tudni kell használni a megjelenítéséhez kieszelt eszközt.

A zenekarosdi, mint eszköz, zavaros, lejáratott és nehézkes. Ha hobbiként csinálod, nem jut el sokakhoz. Csak úgy falja az időt. Befektetésigényes és sokszor ráfizetéses. Maga a forma eltereli a figyelmet a tartalomról. Vonz olyan embereket is, akiket csak a forma érdekel, és a tartalmat észre sem veszik -- általában ők a leghangosabbak. :)

Ezek vannak tehát a mérleg egyik serpenyőjében (és mindig is ott voltak). Ennek az ellensúlyait kell valahogy megtalálni, ha az ember zenekarosdit akar játszani. Sokaknak van például küldetéstudatuk, ami sokféle lehet, a fényesen ragyogó glóriától a bűzös, önmagát zabáló-kiszaró féregig: bármilyen is legyen, a küldetéstudat súllyal esik a latba. (Hogy nekünk milyen és mennyi van, arról most nem számolnék be.)

Súlytalanok viszont: önimádat, megfelelni vágyás, sikeréhség, baszdüh és társaik. A halálfélelem ugyan súlyos, de felborítja a mérleget.

De azért kábé megvannak az egyensúlyhoz szükséges darabkák innen-onnan.

(Folyt. köv.)

6 megjegyzés:

Zoltanus írta...

Hajrá Srácok!
Nézzetek körül, ebben az országban annyi szép és vicces dolog van! Ezekről írjatok!

Zoltanus
(www.zoltanus.blogol.hu)

Ui: Gyertek Fezenre, itt imádunk titeket Fehérváron :)

Bors írta...

És a lényeg: akar-e az ember valaha még zenekarosdit játszani, ha végre megtalálja azokat a bizonyos ellensúlyokat, vagy csak egyszerűen boldog lesz, mikor megleli őket? Azt gondolom, talán ez érdekli legjobban az idetévedőket.

Vfair írta...

A madártej jó.
Meg lehet unni átmenetileg, de örökre meggyűlölni?!

Egy idő után a hurkából is elég.
(Ez nálam nanoszekundumokban mérhető, dehát nem lehet mindenki vegetárius)

Szóval Madártej.RuleZ!

csinszka írta...

szerintem nem a megunni a jó szó.
nekem gyerekkoromban a zöldbabfőzelék volt a kedvenc kajám, ma meg már ránézni sem bírok. ez nem megunás, hanem az ízlésem változása. unni a zazie az ágybant unom nagyon, de attól még szeretem azt a dalt.
igazából az van, hogy az ember változik. és ahogy öregszik többet nyünyög, mert az kevesebb energiát igényel, mintha tennie is kellene valamit. vagy ha nem is kevesebb energiát, de a zsír is kevésbé ég.

ága írta...

Nyilván ahogy öregszik az ember, több a tapasztalata, és ezért többet nyivákol és néha enerváltabb is, beleun, mert már százszor megmondta és megpróbálta. És persze ugyanez át tud billenni a nem normális kategóriába. Ha jól értem, ezt próbálja t.zkar most kiegyensúlyozni, talán újra megkérdőjelezni, aminek azért én spec. örülök, mert legalább már a kinyilatkoztatás megtörtént, ami nem hosszas további vergődésre enged következtetni. Ugye?

Ha mégis, hát fejhangon elénekelem a NFNN zsírégető remixét, hogy legalább a zsír égjen Cs kedvéért.

Névtelen írta...

ellenorizni kell:)