2011. július 27., szerda
2009. október 10., szombat
2009. szeptember 7., hétfő
Baszki, baszki, baszki, baaaaaaaszki!!!
A Hűvösvölgyi úton a munkások valami vezetékeket vágtak el, ezért nem dolgoztak két napot. Ezt állítja az épületfelújító ember, mondja nekünk a főbérlő. Újabb csúszás: napok vagy hetek? Ma megtudjuk. Kifejezetten rossz hangulatú SMS-ek, csontkukacokról és anyákról; behatárolhatatlan ez a rohadt felújítás, 2 hónapja nem tud a kivitelező egy értelmes dátumot mondani, egy vállalható ígéretet tenni, miközben állítólag ezzel keresi a pénzét a nyavalyás fattyú. Ilyenkor előfordul, hogy egy időre eszembe jut: más országban akarok élni, ezzel a van-de-nincs helyzettel baszódom negyven éve, és bizony rohadtul elegem van, meguntam, hogy várok valakire, aki valakire vár.
2009. szeptember 3., csütörtök
Költözés -- dátum kitűzve
Eljött végre az idő, hogy kitűzhettük a költözés időpontját: jövő hétfőn, azaz szeptember 7-én halk csigolyaroppanások közepette nekiállunk, és behordjuk holmijainkat az új helyre. Könnyek között persze, de inkább a súly miatt. Tavasszal már a közönség is jöhet. Talán hamarabb is.
Szép egybeesés, hogy az EbolaColát is letörölte a track.hu. Ahogy az is, hogy az emilrulez.hu szerverét végleg szanaszéjjelmarwarezték a gonosz kiberpöcsök. Az újjáépítés megindult, és újra felfénylett, hogy a dolgok bizony valahogy egybeesnek. Lám, a "véletlen" kifejezés igen pontos, hiszen nem az eseményről, hanem az arról kialakított vélekedésünkről szól.
Van már új dalunk a pirítóskenyérről, az átjövésről, kárpitokról, kopogtatásról meg effélékről. De nem úgy képzeljük, hogy lesznek kicsi és nagy színpadok amiken állunk és amik előtt ti álltok. Nem úgy képzeljük, hogy ti ordítva nem figyeltek és mi hangosan nem vesszük ezt észre. A szünet alatt elvált a szar a májtól ((c) J.A.) és egész pontosan tudjuk, hogy mi az, amit a zenekarosdival adni tudunk, illetve mi az, amiből nem kérünk többet már.
Úgyhogy jó lesz. Hétfőn költözés fényképekkel és havária-jelentéssel. Aztán próbák; végül meglátjuk, hogy működik-e, amit kieszeltünk. Pontosabban: meglátjuk, hogy ügyesen működtetjük-e.
Szép egybeesés, hogy az EbolaColát is letörölte a track.hu. Ahogy az is, hogy az emilrulez.hu szerverét végleg szanaszéjjelmarwarezték a gonosz kiberpöcsök. Az újjáépítés megindult, és újra felfénylett, hogy a dolgok bizony valahogy egybeesnek. Lám, a "véletlen" kifejezés igen pontos, hiszen nem az eseményről, hanem az arról kialakított vélekedésünkről szól.
Van már új dalunk a pirítóskenyérről, az átjövésről, kárpitokról, kopogtatásról meg effélékről. De nem úgy képzeljük, hogy lesznek kicsi és nagy színpadok amiken állunk és amik előtt ti álltok. Nem úgy képzeljük, hogy ti ordítva nem figyeltek és mi hangosan nem vesszük ezt észre. A szünet alatt elvált a szar a májtól ((c) J.A.) és egész pontosan tudjuk, hogy mi az, amit a zenekarosdival adni tudunk, illetve mi az, amiből nem kérünk többet már.
Úgyhogy jó lesz. Hétfőn költözés fényképekkel és havária-jelentéssel. Aztán próbák; végül meglátjuk, hogy működik-e, amit kieszeltünk. Pontosabban: meglátjuk, hogy ügyesen működtetjük-e.
2009. június 17., szerda
Jó kérdés
Voga kérdezi, h mi van.
Semmi. Részt veszünk a rádiós, tévés és számos egyéb munkáinkban néha vidáman, néha összeszorított foggal. Megyünk pl. a VOLT-ra Bolhacirkuszolni július 4-én, szombaton, gondolom vidáman. Vezetjük az életünket, ahogy mindenki. Igyekszünk a jó dolgokra koncentrálni. Tanulunk, meg ilyenek. S amíg mindez mozog, még dalokat is írunk, már 6-7 körül járunk. Teljesen új műsort szeretnénk, minimális számú régi dallal. Ez nem megy gyorsan, és csak mostanában álltunk neki igazán. Viszont haladunk, és már akarjuk, hogy mozdulhassunk. Valójában egy költözésre várunk. Ti is és mi is.
Úgyhogy csak ez van, kedves Voga. Meg neked van gasztroblogod :)
Semmi. Részt veszünk a rádiós, tévés és számos egyéb munkáinkban néha vidáman, néha összeszorított foggal. Megyünk pl. a VOLT-ra Bolhacirkuszolni július 4-én, szombaton, gondolom vidáman. Vezetjük az életünket, ahogy mindenki. Igyekszünk a jó dolgokra koncentrálni. Tanulunk, meg ilyenek. S amíg mindez mozog, még dalokat is írunk, már 6-7 körül járunk. Teljesen új műsort szeretnénk, minimális számú régi dallal. Ez nem megy gyorsan, és csak mostanában álltunk neki igazán. Viszont haladunk, és már akarjuk, hogy mozdulhassunk. Valójában egy költözésre várunk. Ti is és mi is.
Úgyhogy csak ez van, kedves Voga. Meg neked van gasztroblogod :)
2009. június 11., csütörtök
Tovább, tovább, tovább
Basszus, az milyen, hogy ez ember elkészül a tervekkel, ettől örömöt érez és nyugalmat, hogy akkor ez most menni fog megint -- aztán az Nagy Rendező egy intéssel átszervez mindent; akkor persze egy sóhaj, és az új leosztás mentén elkezdődik a gondolatépítészet megint, más napok, más hónapok, más gondolkodásmód.
A jókívánságokat köszönöm.
A jövő héttől mindenesetre próbálunk, ha minden igaz. Már annyi gitárunk van, hogy el sem férünk tőle, azokon összesen annyi hang van, hogy fel sem sorolhatjuk. Azokon a hangokon el lehet játszani az új dalokat, amiket persze egy macskaszaros bádoglemezen is el lehetne játszani, de az valahogy nem olyan. A remélt négyzetméterek viszont késnek: egy alkalmas testalkatú embernek mocskos üregekben kell fel-alá másznia egy sztálinbarokk épületben, hogy a levegő, amit beszívunk, szabványosan egészséges (azaz halott) legyen -- és ezt bizony meg kell várni. Reméljük, hogy a hangulatot nem takarítják ki, és a falakba ivódva így megmaradnak kis és nagy filmek embereinek és zenéinek hangjai. Magamnál vagyok ám, csak szeretek talányos lenni. "Játsszuk azt, hogy félünk megint / Játsszuk azt, hogy játszunk megint / Hogy az idő nincs hályog alatt..."
Elektromos paramétereket egyeztettem egy emberrel a múlt héten, hogy milyen erősítőnk mennyit fogyaszt és hol legyenek konnektorok. Nem is olyan rég hatalmas fapaneleket esőben cipeltek át emberek az esőn. Ők is reménykedtek, hogy visszahozhatják, és lám: így lesz.
Jó a levegő a városban, szeretem a szelet, hogy kitisztítja.
A jókívánságokat köszönöm.
A jövő héttől mindenesetre próbálunk, ha minden igaz. Már annyi gitárunk van, hogy el sem férünk tőle, azokon összesen annyi hang van, hogy fel sem sorolhatjuk. Azokon a hangokon el lehet játszani az új dalokat, amiket persze egy macskaszaros bádoglemezen is el lehetne játszani, de az valahogy nem olyan. A remélt négyzetméterek viszont késnek: egy alkalmas testalkatú embernek mocskos üregekben kell fel-alá másznia egy sztálinbarokk épületben, hogy a levegő, amit beszívunk, szabványosan egészséges (azaz halott) legyen -- és ezt bizony meg kell várni. Reméljük, hogy a hangulatot nem takarítják ki, és a falakba ivódva így megmaradnak kis és nagy filmek embereinek és zenéinek hangjai. Magamnál vagyok ám, csak szeretek talányos lenni. "Játsszuk azt, hogy félünk megint / Játsszuk azt, hogy játszunk megint / Hogy az idő nincs hályog alatt..."
Elektromos paramétereket egyeztettem egy emberrel a múlt héten, hogy milyen erősítőnk mennyit fogyaszt és hol legyenek konnektorok. Nem is olyan rég hatalmas fapaneleket esőben cipeltek át emberek az esőn. Ők is reménykedtek, hogy visszahozhatják, és lám: így lesz.
Jó a levegő a városban, szeretem a szelet, hogy kitisztítja.
2009. április 28., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
